Dac

Megfordult a szél járása

Így lettem én duplán árva

Minden árva, vad fejet

Gyolcskendőbe kenjetek

Ott viruljon a nyomunk

A messzi valóságba.

S ha majdan lebukunk.

Hát ráfogjuk a messiásra.

Idén ősszel

Vaddisznó az avarban

Erre csörög zavartan

A Dió.

Ma reggel is felkeltem

Róka sír a kertemben

De jó.

Két bogyó hogy induljak

Vörösréz-fényt kolduljak

Kell még.

Hogy csillámlik az erdő

De nem kell hozzá kettő

Csak emlék.

reggel minálunk

még minden csendes
kicsiny lelkek szuszognak
egymásnak kék és
sárga álmokat mikor
karatézik a kakas

világosban a
kotrógép vezető lesz
a legfőbb rend-őr

Bíztató

ahol fönn ülnek a kékek

azok akik ibolyaszín-szépek

s akiket rendre arra kérek

hogy küldjenek tájékoztatót

de talán összeáll a képlet

ha bátran a szürkeségbe nézek

azt mondják, ott is vannak fények

megéri hát e kis kaptatót

Haiku

Beköszöntött a tél

már koraősszel

elvirágzott a köldököm

volt egyszer egy lesz egy X egy

talán elmegy
a naplemente
és megszöknek a színek
de addig is mondom
és rajzolom Nektek
hogy lesz még teli
Hold
és édes álmok
és illatok
osonnak majd
a kicsi buksikon
át a párnán
bele a szívedbe egyenest

Nyitány

S most itt állok, mint lovag

régi próbán,

ki ajtó előtt topog

mit sem tudván,

hogy mi vár rá:

Odabent királylány

nagy keblekkel

és karcsú bután.

Egy megérdemelt ágy

a fáradalmak után.

Vagy bárdok csattognak

jobbra-balra

hogy épp csak átcsusszanni

rajta

hogy épp csak megúszni

megint.

Vagy itt hagyni pajzsot, vértet

ha az ősszakállú véget int.